Nemesnép

Készítette Varga Géza írástörténész, a veleméri Cserépmadár Szállás gazdája, a fiai segítségével, a Nemesnép község honlapján található adatok felhasználásával

Nemesnép az Őrség-Göcsej-Hetés tájegység találkozási pontjában, Zala megye nyugati sarkában fekszik. A települést a Veleméri (Szentgyörgyvölgyi) patak osztja ketté. A szerek (Németszer, Simonszer, Gödeszer) a régi nevüket viselik ma is.

Határában római korból származó halomsírokat tártak fel. Ez a jellegzetes őrségi település a X-XII. században, vagy azt megelőzően alakulhatott ki, gyepűn túli határőr telepként. A XIII. században több oklevél is említi a nemesnépi nemeseket. Egy 1407-ben kelt oklevél szerint kiszolgált királyi katonákat telepítettek ide, akik szintén nemességet kaptak. 1513-ban 16 egytelkes nemest sorol fel az adólajstrom. A családok nevei: Tankó, Göde, Török, Pata, Márkus, Dávid, Kardos, Szabó, Kósa, Nemesnépfalvi, Pálfi, Isme, Nagy. Az 1786-os adólajstromban szereplő kuriális nemesi családok nevei: Boczor, Dienes, Farkas, Göde, Jakabfy, Kiss, Kósa, Marton, Németh, Simon, Szakál, Szép, Torda, Török. Ezeket a szép neveket kemény, öntudatos emberek viselték. A Zala Megyei Levéltárban a mai napig megvan annak a pernek az iratanyaga, amely szerint a község nemes lakói egy Göde nevű gyújtogató nemes embert, mivel az akkori megyei hatóság vele szemben nem intézkedett, halálra ítéltek és megégettek. A helyben megszövegezett ítéletet több mint 70 nemesnépi családfő írta alá, akiket aztán a vármegyei hatóság később kollektíven ítélt el, a közösségre szabva ki a büntetést. Az égetés helye a falu külterületén ma is megtalálható. A településen ma is a XV. században már említett nemes családok leszármazottai élnek.

1997-ben határátkelőhelyet nyitottak Szlovénia felé, amely a Trianonban elcsatolt Kebele (Kobilje) községet köti össze Nemesnéppel (a két település évente közös rendezvényeket tart). A határátkelőhely minden nap 8-16 óráig tart nyitva.

Nemesnép lakossága a századfordulón ezer fő körül volt. A trianoni békében meghúzott új országhatár miatt csökkent a kereskedelmi forgalom, a módos gazdákat érintő kitelepítések és a határsáv miatt a szükséges fejlesztések rendre elmaradtak. Mindezek hatására a lakosság száma mára 147 főre csökkent.

Hagyománya van az olajütésnek (tökmagból), ennek időszaka december-február. A több mint száz éves, kézi erővel működő olajprés ilyenkor megtekinthető.

A község nevezetes műemléke az 1793-ban épült fazsindelyes harangláb, Nyugat-Magyarország legnagyobb ilyen jellegű műemléke.